Az uborkaföldek hőse

Egy olyan programban dolgoztam, ahol vállalkozás-indításhoz adtunk kis összegű hiteleket fedezet nélkül szegény embereknek, hátrányos helyzetű régiókban. Gyakran mentünk olyan helyekre, ahol szinte csak romák élnek. Aki ezt a programot finanszírozta, őt is hősnek tartom: egy vállalkozó, aki beletett ebbe tíz év alatt egymilliárd forintot a saját pénzéből.

Megnyomorított sorsú emberekkel találkoztam, de abban a pillanatban, hogy jött egy valódi lehetőség, hogy változtathatnak az életükön, elképesztő energiák jöttek, fantasztikus dolgokat csináltak. Az egyik programban zöldségtermesztésbe lehetett fogni, többen kaptak hitelt, hogy kutat fúrjanak, kerítést építsenek, megteremtsék a feltételeket. Hogy mennyit tudnak keresni vele, az azon is múlik, hogy mikor szedik le a termést, mert ha egész pici, akkor sokkal többet lehet kapni érte. Szóval sok múlik rajtuk, folyamatosan szedni kell. Volt ebben a programban egy végtelenül eltökélt ember, akinek a fő motivációja az volt, hogy szeretett volna külön költözni az anyósától, mert egy szobában laktak a feleségével, a két gyerekkel meg az anyóssal a cigánysoron. Éjjel-nappal dolgozott és nagyon ésszel csinálta. Nyaranta keresett úgy nettó egymillió forintot – ami hatalmas összeg – aztán két év után vett egy házat bent a faluban. Épp emiatt a nagyon erős eltökéltsége és a megbízhatósága miatt megbíztuk őt, hogy ő vegye át a termést a többi termesztőtől is. Ehhez egy válogatógépet kellett letennünk az udvarán és rábízni a dolgokat. Korábban másokkal is csináltunk már ilyet, és több helyen befürödtünk, mert voltak, akik ettől úgy érzeték, hogy hatalmuk van és visszaéltek vele. És akkor jöttek a helyi termesztők, hogy legalább fehér ember legyen a felvásárló… De ez az ember különleges intelligenciával pont fordítva csinálta: ha valami gond volt, inkább a saját kárára tévedett, vagy felfelé kerekítette az összeget és a saját zsebéből kiegészítette.

Megvette ezt a házat, beköltözött a cigánysorról a faluba. Az első szörnyű kör az volt, hogy magához vette az unokaöccsét is. Egy kamasz srác volt, 13 éves, aki rászokott a herbálra. A következő szezonban az átvételkor a teljes összeget ellopta és a haverokkal elitták meg eldrogozták. Ez egy tragédia volt. Mi megbeszéltük magunk között a programban, hogy osszuk meg az adósságot és segítsünk neki, de ragaszkodott hozzá, hogy ő fizesse ki. A vállalkozó iszonyú keményen végigdolgozta az egész évet. A teljes összeget visszafizette nekünk.

A következő szörnyűség ezután az volt, hogy a 14 éves lánya öngyilkosságot kísérelt meg. Az derült ki, hogy klinikai depresszióban szenved, tehát nem történt semmilyen szörnyűség, egyszerűen beteg volt. Ennek az lett a vége, hogy muszáj volt visszaköltözniük a cigánysorra. Ott viszont megvolt az a biztonság, hogy sosincsenek egyedül. Bent a faluban nem volt kihez fordulni. Itt meg mindenki kint van az utcán, a kertekben, minden nyitva, semmi nincs kulcsra zárva. Úgyhogy most itt tart a történet, hogy visszaköltözött a család a cigánysorra és üresen áll a megvett ház. Izgalommal várjuk, hogy mi lesz, és reménykedünk, hogy jó lesz a folytatása…

Ebben a hitelprogramban néha van, aki átver minket, de a többség nem. Egy vegyes lakosságú faluban mindenki azt mondja, hogy idióták vagyunk, a cigányok majd úgyis elherdálják a pénzt. Nagyon erős momentum, amikor kiderül, hogy nem.

Érdekes történet volt, hogy volt egy ember, akiben a terepmunkások nagyon megbíztak. Azt mondták, hogy ez egy fantasztikusan rendes ember, és aztán a végén otthagyott minket félmillió forint adóssággal. Ez mindig egy-egy tragédia számunkra, ha kiderül, hogy valakit rosszul ítéltünk meg. De nem lépett le egyből, hanem elmondta, hogy ne haragudjatok, de nem úgy sikerült a vállalkozás, ahogy gondoltam és enni kell adni a gyerekeknek. Adódott egy lehetőség és feketemunkára kiment Svájcba dolgozni, ott dolgozott fél évet. Ebben pedig tényleg igaza volt, hogy fontosabb, hogy a gyerekek egyenek, minthogy nekünk fizessen. Kiderült, hogy nem kamu volt. Semmilyen kényszer nem kötötte, hogy rendezze a tartozását. Aztán egyszer csak visszaküldte a félmillió forintot. Az egészet visszafizette.

A történetet Szabó Angéla, tréner gyűjtötte a Független Színház storytelling akciónapján. 

Az írás alapjául szolgáló interjú a budapesti Goethe Intézet szervezésében megvalósult "Rikárdó kifőzött valamit - konyha, divat, kultúra a nyolckerben" eseménysorozaton, 2017. október 28-án készült.

Fotó: Vincze Alina