Ugrás a fő tartalomra

Az uborkaföldek hőse




Egy olyan programban dolgoztam, ahol vállalkozás-indításhoz adtunk kis összegű hiteleket fedezet nélkül szegény embereknek, hátrányos helyzetű régiókban. Gyakran mentünk olyan helyekre, ahol szinte csak romák élnek. Aki ezt a programot finanszírozta, őt is hősnek tartom: egy vállalkozó, aki beletett ebbe tíz év alatt egymilliárd forintot a saját pénzéből.
Megnyomorított sorsú emberekkel találkoztam, de abban a pillanatban, hogy jött egy valódi lehetőség, hogy változtathatnak az életükön, elképesztő energiák jöttek, fantasztikus dolgokat csináltak. Az egyik programban zöldségtermesztésbe lehetett fogni, többen kaptak hitelt, hogy kutat fúrjanak, kerítést építsenek, megteremtsék a feltételeket. Hogy mennyit tudnak keresni vele, az azon is múlik, hogy mikor szedik le a termést, mert ha egész pici, akkor sokkal többet lehet kapni érte. Szóval sok múlik rajtuk, folyamatosan szedni kell. Volt ebben a programban egy végtelenül eltökélt ember, akinek a fő motivációja az volt, hogy szeretett volna külön költözni az anyósától, mert egy szobában laktak a feleségével, a két gyerekkel meg az anyóssal a cigánysoron. Éjjel-nappal dolgozott és nagyon ésszel csinálta. Nyaranta keresett úgy nettó egymillió forintot – ami hatalmas összeg – aztán két év után vett egy házat bent a faluban. Épp emiatt a nagyon erős eltökéltsége és a megbízhatósága miatt megbíztuk őt, hogy ő vegye át a termést a többi termesztőtől is. Ehhez egy válogatógépet kellett letennünk az udvarán és rábízni a dolgokat. Korábban másokkal is csináltunk már ilyet, és több helyen befürödtünk, mert voltak, akik ettől úgy érzeték, hogy hatalmuk van és visszaéltek vele. És akkor jöttek a helyi termesztők, hogy legalább fehér ember legyen a felvásárló… De ez az ember különleges intelligenciával pont fordítva csinálta: ha valami gond volt, inkább a saját kárára tévedett, vagy felfelé kerekítette az összeget és a saját zsebéből kiegészítette.
Megvette ezt a házat, beköltözött a cigánysorról a faluba. Az első szörnyű kör az volt, hogy magához vette az unokaöccsét is. Egy kamasz srác volt, 13 éves, aki rászokott a herbálra. A következő szezonban az átvételkor a teljes összeget ellopta és a haverokkal elitták meg eldrogozták. Ez egy tragédia volt. Mi megbeszéltük magunk között a programban, hogy osszuk meg az adósságot és segítsünk neki, de ragaszkodott hozzá, hogy ő fizesse ki. A vállalkozó iszonyú keményen végigdolgozta az egész évet. A teljes összeget visszafizette nekünk.
A következő szörnyűség ezután az volt, hogy a 14 éves lánya öngyilkosságot kísérelt meg. Az derült ki, hogy klinikai depresszióban szenved, tehát nem történt semmilyen szörnyűség, egyszerűen beteg volt. Ennek az lett a vége, hogy muszáj volt visszaköltözniük a cigánysorra. Ott viszont megvolt az a biztonság, hogy sosincsenek egyedül. Bent a faluban nem volt kihez fordulni. Itt meg mindenki kint van az utcán, a kertekben, minden nyitva, semmi nincs kulcsra zárva. Úgyhogy most itt tart a történet, hogy visszaköltözött a család a cigánysorra és üresen áll a megvett ház. Izgalommal várjuk, hogy mi lesz, és reménykedünk, hogy jó lesz a folytatása…
Ebben a hitelprogramban néha van, aki átver minket, de a többség nem. Egy vegyes lakosságú faluban mindenki azt mondja, hogy idióták vagyunk, a cigányok majd úgyis elherdálják a pénzt. Nagyon erős momentum, amikor kiderül, hogy nem.
Érdekes történet volt, hogy volt egy ember, akiben a terepmunkások nagyon megbíztak. Azt mondták, hogy ez egy fantasztikusan rendes ember, és aztán a végén otthagyott minket félmillió forint adóssággal. Ez mindig egy-egy tragédia számunkra, ha kiderül, hogy valakit rosszul ítéltünk meg. De nem lépett le egyből, hanem elmondta, hogy ne haragudjatok, de nem úgy sikerült a vállalkozás, ahogy gondoltam és enni kell adni a gyerekeknek. Adódott egy lehetőség és feketemunkára kiment Svájcba dolgozni, ott dolgozott fél évet. Ebben pedig tényleg igaza volt, hogy fontosabb, hogy a gyerekek egyenek, minthogy nekünk fizessen. Kiderült, hogy nem kamu volt. Semmilyen kényszer nem kötötte, hogy rendezze a tartozását. Aztán egyszer csak visszaküldte a félmillió forintot. Az egészet visszafizette.
A történetet Szabó Angéla, tréner gyűjtötte a Független Színház storytelling akciónapján. 

Az írás alapjául szolgáló interjú a budapesti Goethe Intézet szervezésében megvalósult "Rikárdó kifőzött valamit - konyha, divat, kultúra a nyolckerben" eseménysorozaton, 2017. október 28-án készült.
Fotó: Vincze Alina

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Négy szelet torta

  Mit jelentenek számunkra az anyák? Mit tanulunk tőlük és melyek a legkedvesebb emlékeink anyukáinkkal? A legerősebb, legkitartóbb emberek, akik soha nem adják fel és mindig számíthatunk rájuk. A következő történet egy anyát, hőst mutat be, aki a gyermekeinek él. Kiskoromban nem volt mindennapos, hogy édességet kapunk. Mégis, mikor anyu ment a boltba, nagy reményekkel vártuk haza a testvéremmel. Vajon ma mit hoz nekünk? Nyalókát? Dinnyés rágót? Netán gumicukrot? Emlékszem, egyszer nagyot sóhajtott mikor ment a boltba, 500 forint volt akkor minden vagyonunk, kenyeret akart venni. Én nem tudtam mennyit ér 500 forint, de már akkor is annyit érhetett mint manapság, nem túl sokat. Mikor anyu hazaért, lerakta a kenyeret az asztalra, majd a zsebéből kivett 2 nyalókát és mosolyogva adta oda nekünk, majd a konyhába ment, hogy krumplit főzzön. Emlékszem, 6 éves voltam mikor először tortát kaptam. Csokis volt. 4 szeletet tudtak venni, nem volt többre pénz. 5-en ültünk az asztalnál, és 4 sz

Megállíthatatlanok vagyunk

  Mit jelent számunkra a család, a szülők és a testvérek? Mit teszünk meg a családtagokért és mit tesz értünk a család? Hogyan segíthetjük egymást az életben? A történetem az öcsémről szól, akire hősként tekintek az életemben. Gábor egyszerű ember, hatalmas szívvel, aki nagyon egyenes és strapabíró. A munkatűrő képessége igazi hősre vall, heti 5 napon át 16 órát dolgozik szakácsként, minden nap felkel, elmegy a munkába, mert ez a dolga. 18 éves volt, amikor kapott egy nagyon jó lehetőséget, hogy külföldön dolgozzon szakácsként, természetesen jóval több fizetésért, mint itthon. Ha elfogadja gyökerestül megváltozott volna az élete, de nem akarta egyedül hagyni anyát és engem sem. Csak mi vagyunk egymásnak hárman és soha nem hagynánk el egymást. Természetfölötti ereje van, úgy hozta az élet, hogy összeköltözött anyával, akiről egészségügyi okok miatt gondoskodni kell, de ezt sosem éltük meg problémaként, mi egyek vagyunk, szó nélkül teszi mindenki a dolgát -Gábor dolgozik, anya vezeti

Szeretetteljes szigor

  Mi az első dolog, ami eszünkbe jut a hősök kapcsán? Mitől tekintünk valakire vagy valakikre hősként? A legtöbben biztosan nem a szigort említenék meg elsőként. Ám ez a történet megmutatja, hogy a szeretetteljes elvárások és a tudatos nevelés, miként teremtett hősöket a szülőkből. Ahhoz, hogy bemutathassam a hőseimet egészen a gyerekkoromig kell visszanyúlnom…és bizony abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy édesapámra és édesanyámra is hősként tekinthetek. Ha diszkréten kellene megfogalmaznom, azt mondanám, kicsit sem voltam jó gyerek. Sok rosszaság fűződik hozzám, emellett öntörvényű és lusta is voltam. A családunkban mindig fontos szerepe volt a zenének. Apa még ma is orgonista a helyi templomban. A szüleim hamar felfigyeltek a tehetségemre és szerették volna, ha fejlesztem magam. De a zene mellett a tanulmányi eredményeim javítása is nagyon fontos szerepet kapott. Így a szüleim felosztották egymás között, hogy apa a zenei oktatásomban, míg anya az iskolai jegyeim javításába