Kedves Marianna, Drága Nővérem!
Végre rászántam magam, hogy
írjak neked, három hét telt el azóta, hogy Pestre költöztem és elkezdtem az
egyetemet.
A falusi kislányból nagyvárosi nő lett – mondanád.
Annyira vártam,
hogy elhagyjam a kis falut, ahol még a kakas kukorékolása is idegesített…mára
már ez is hiányzik.
Itt minden egyes reggel a zúgó buszok zajára ébredek, most
biztos nevetsz rajtam, mint anno én rajtad, amikor az egyszerű életet
választottad.
Tartozom neked egy vallomással, nélküled még a gázt sem tudom
begyújtani, kezdem értékelni, amit eddig természetesnek vettem. Vezeted a
háztartást, főzöl, mosol, takarítasz, neveled a lányodat és anyáról is
gondoskodsz. Büszke vagyok rá, hogy ilyen talpraesett vagy, mert te már 18 éves
korod óta tudod, milyen anyának és feleségnek lenni, pedig szinte fel sem
nőttél, mindezt önzetlenül teszed a családunkért. És hogy miért?
A válasz
egyszerű, téged ez tesz boldoggá, az otthon, a család, a kis falu és a kakas
kukorékolása.
Amikor elköltöztem azt hittem minden problémám megoldódik, de nem
így történt. Hiányzik a falu, hiányzik a család, de leginkább a te szereteted,
köszönöm, hogy vagy nekem!
Ölel
szerető húgod,
Réka
Írták: Hajdú Andrea és
Vucsics Virág, a Független Színház „Roma hősök” workshop maratonján.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése